“És a kövér felállt és azt mondta, ha megengedi, elmagyarázom, de bemehetek a konyhába? És a főnök meghajolt és a vendéget a konyhaajtó felé tessékelte, és ahogy beléptek, hallottam, amint a kövér bemutatkozik, a van Berkel cég képviselője vagyok, kérem, szeljen le nekem tíz deka téliszalámit. És a főnökné asszony szeletelt, mért és a szalámit egy tányérra rakta, és mindnyájan megrémültünk, hogy itt most ellenőrzés folyik, de az ügynök tapsolt egyet, a sarokban fölállt az a segéd és fogta azt a kis takaróval borított tárgyat, amely most úgy nézett ki, mintha rokka volna, és a segéd bejött a konyhába és letette azt a cuccot az asztalra, az ügynök lerántotta róla a takarót és egy szép, piros gép állt ott, egy csillogó körfűrész, ami tengelyen forgott, a tengely végén fogantyús hajtókar, aztán volt a gépen még egy forgatható gomb is… és a dagadt ember boldogságtól eltelve mosolygott arra a gépre, és eképpen szólott; hát kérem, a világ legnagyobb cége, ugyebár, a katolikus egyház, az olyasmivel kereskedik, amit még soha senki nem látott, amit még soha senki meg nem fogott, amivel, mióta világ a világ, senki sem találkozott, és ez, kérem, az amit Istennek neveznek, a második cég az International, maguk már ezt is ismerik, olyan masina ez, kérem, ami elterjedt szerte a világon, az úgynevezett pénztárgép, ugyebár, amit ha helyesen nyomkodnak napközben, ha nem ütik mellé a gombokat, hát estére számolás helyett megcsinálja maguknak a napi mérleget és a harmadik az a cég, amit én képviselek. A van Berkel olyan mérlegeket gyárt, melyeken szerte a világon mérnek, melyek egyaránt pontosak az Ékszaki-sarkon és az Egyenlítőn, és gyártunk mindenfajta hús- és szalámiszelő gépet is, és ennek a gépnek itt a következőben rejlik a varázsa, kérem…mondja a kövér, s miután engedelmet kért, lehúzta egy darabon a szalámi héját, a lehúzott bőrt a mérlegre dobta, és egyik kezével a kurblit kezdte hajtani, a másikkal meg a szalámirudat nyomta neki a forgó késnek, és a kés túloldalán egymásra feküdtek a szalámiszeletek, úgy nőtt a kupac, mintha már az egész rudat fölszeletelte volna, holott a rúdból alig hiányzott…és az ügynök abbahagyta a kurblizást, és megkérdezte, mit gondolnak, mennyit nyom, amit eddig felszeletelt? És a főnök tizenöt dekát mondott, a főúr tizenegyet, na és te, öcskös? Kérdezett engem. És én nyolc dekát mondtam, és a főnök fülön csípett, jól megcsavarta és mentegetőzött az ügynök előtt, hogy anyám még csecsszopó koromban fejjel a kőpadlóra ejtett, de az ügynök megsimogatta a fejem, kedvesen rám mosolygott és azt mondta, ez a fiú találta el a legjobban, és a mérleg serpenyőjébe dobta a felszeletelt szalámit, és a mutató hét dekáig billent ki… mi pedig összenéztünk és körbeálltuk a csodagépet, s mindannyiunk számára világos volt, hogy ez a kis masina pénzt hoz a házhoz….”
Bohumil Hrabal: Őfelsége pincére voltam"
